Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb embert, akit személyesen ismersz."

Márai Sándor  

---

„Ma megmentettem egy embert."

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt, szomorú, és hogy segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem. Amikor megállt előttem, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk. Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni, valakinek sokat jelenteni. 

Legugolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége. 
Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, biztosítva arról, hogy minden rendbe fog jönni. 
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.

Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.

Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el. Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált. És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak. Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük. 
Ma megmentettem egy embert!

                                                                                 Írta: Vass Ágnes

       (www.kutyafáját.hu)

---

Juhász Gyula:
BETEG KUTYA

Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd, 
Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bízik, úrban a hívő, 
És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg, 
Oly nyomorult, akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.

Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.

Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,

Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.

Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!

Oldal: Versek, írások
A "Hélia" Kutyafuti honlapja - © 2008 - 2025 - kutyafuti.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat